Chapter 02.

◦●Julia Grande●◦

Napfény égette a bőröm, madárcsicsergés hallatszott a nyitott ablakon át. Felültem a puha ágyamban, majd mosolyogva nyújtóztam egyet, ezzel üdvözölve az új napot, az újabb lehetőségeket, és az újabb reményt, hogy valami pozitív fordulat következik be az életemben.

Meztelen talpam kellemes bizsergetés érte, amint az ágyam mellett lévő pihe-puha szőnyegre léptem, majd a fürdőbe sétáltam. A tükör elé állva néztem végig magamon... makulátlan bőr, kialvatlanságomnak szerencsére nyoma sem volt az ilyen-olyan krémeknek köszönhetően. Pedig az utóbbi napokban alig négy-öt órát, ha egyáltalán tudtam aludni, hiszen folyamatosan forogtak a fogaskereket a fejemben, napról-napra újabb gondolatokat gyártván, miközben minden erőmmel reménykedtem édesanyám mihamarabbi gyógyulásáért, hogy felébredjen az évek óta tartó kómából. Nem hittem az imádkozásban, semmilyen természetfelettinek a birtokában nem vagyunk, számomra sosem volt logikus magyarázata, hogy miért is történt ez pont az én anyukámmal, hogy miért történik ez egy tucatnyi emberrel, akik lehet, hogy még csak rá sem szolgáltak a soha véget nem érő semmire, arra a csendes éterre, amiben a kóma alatt létesültek.

Chapter 01.

◦●Carmen Ellis●◦

Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A normális emberek ilyenkor szoktak otthon üldögélve a jó meleg lakásukban, betakarózva, valamilyen ostoba romantikus filmet nézni, közben forró csokit iszogatva röhögnek egy nevetségesen túlajnározott, ezredjére leadott amcsi vígjátékokon.

Még szerencsére, hogy én világ életemben nem voltam normálisnak titulált.

Mit sem törődve a tüdőgyulladással, vagy egyéb szövődményes betegségekkel, - amiket lehetséges, hogy magaménak fogok tudni pár nap múlva -, nekivágtam Chicago utcáinak. Sötét volt, köd, és
szakadt az eső. Megszokhattam volna már ezt az istenverte időjárást ebben a városban, de az a tény, hogy óceáni éghajlatok uralkodnak teljesen kiment a fejemből, amikor felkaptam az egyik legvékonyabb pulcsimat, és egymagára hagytam a kicsikét több, mint 3 éves kapcsolatom gyöngyszemét, Andrew-t, a közös lakásunkon.

Így ment ez nálunk.